Édes élet – de hogyan? ÉLETÜNK SZÉNHIDRÁTJAI – III. rész

A szénhidrát-anyagcserezavarban szenvedőknél gyakran az édességekkel kapcsolatos megszorítások okozzák a legtöbb nehézséget. Cikksorozatunk III. részében néhány önkényesen választott édesítőszert mutatunk be  – röviden, de lényegre törően.

Fruktóz vagy gyümölcscukor: ez adja a zöldségek és gyümölcsök, valamint a méz édes ízét. A „mindenféle szirupokban” is bőven találhatunk belőle: juharszirup, agavészirup, kókuszvirágcukor… A feldolgozott élelmiszereken szereplő „izocukor”, „kukoricaszirup”, „glükóz-fruktóz szirup” is gazdag fruktózforrás. Azért kedvelik a cukorbetegek, mert a vékonybélből inzulin nélkül is felszívódik, segíti feltölteni a máj cukorraktárait. Finom, édes ízű, és kevésbé emeli meg a vércukorszintet. Sokat fogyasztva belőle puffadást, hasi fájdalmakat okozhat, illetve hizlal is, szerepe lehet a zsírmáj és a magas húgysavszint kialakulásában.

Cukoralkoholok (maltit, izomaltit, szorbit, mannit, xilit): ezeknek van hasznosuló energiatartalmuk, de az a „sima” cukorénál jóval kevesebb. Nagy mennyiségben fogyasztva vagy az arra érzékenyeknél hasmenést, puffadást okozhatnak. A kategóriában kakukktojás az eritrit, amely cukoralkohol ugyan, de nem ad jelentős mennyiségű energiát, és jóval ritkábban okoz puffadást is.

ÖN TUDTA? A xilit (nyárfacukor) méreg a kutyáknak! Már pici adag elfogyasztását sem biztos, hogy túléli kedvence! (Az eritrit is kevésbé veszélyes, de azzal se etessünk négylábú családtagokat.)

+ Sztívia: az EU-ban 2011 óta engedélyezett édesítőszer. A jázminpakóca leveléből vonják ki, de keserű utóíze miatt önmagában nem mindenki szereti használni. Vannak azonban olyan édesítőszerek, ahol a sztívia pl. eritrittel együtt kerül forgalmazásba, ez jó választás lehet a mindennapok során.