Mennyi az annyi? ÉLETÜNK SZÉNHIDRÁTJAI – II. rész

Előző cikkünkben arról beszéltünk, hogy milyen jelentős különbségek lehetnek szénhidrát és szénhidrát között. A lassan illetve gyorsan felszívódó szénhidrátok fogalma a mindennapi életben jól alkalmazható gyakorlati kategória.

Általános alapelv, hogy a lassan felszívódó szénhidrátok glikémiás indexe alacsony (azaz lassabban emelik meg a vércukorszintet), a gyorsaké viszont magas. Mindazonáltal számos egyéb tényező is befolyásolhatja az elfogyasztott étel tényleges vércukorszint-emelő képességét. Lássunk néhány példát!

A krumpliról a legtöbben tudják, hogy szénhidrát-tartalma jelentős, glikémiás indexe magas, így cukor-anyagcserezavarban szenvedők csak korlátozással fogyaszthatják. Ha azonban egyéb, rostokban gazdag élelmiszerrel együtt kerül tányérunkra, a vércukorszint-emelő képessége csökken. Ha az elfogyasztott étel zsíros, az szintén mérsékli emelkedését. Ezért ha mégis burgonyát fogyasztunk, két dolgot is tehetünk: fogyaszthatjuk sültkrumpliként (már ha amúgy nincsenek súlyproblémáink), illetve választhatunk mellé salátát, vagy fél adag zöldségköretet.

Ugyanaz a mennyiségű és típusú szénhidrát sokkal „veszélyesebb” lehet, ha oldott formában van jelen az ételben. Gondoljunk csak a nyári nagy kedvencre, a görögdinnyére! Ezért ha nincs rendben a cukrunk, és mégis megkívánjuk a dinnyét, csak kenyérrel – lehetőleg teljes kiőrlésű kenyérrel – fogyasszuk, hogy ezt a hatást ellensúlyozhassuk.

Mivel a vércukorszint emelkedésének mértéke egyénenként eltérő lehet, nagy szerepe van az önmegfigyelésnek is. Sajnos nincs előre borítékolható megoldás arra, hogy ki, miből, mennyit és mivel ehet. Az alapelveket minden esetben ki kell egészítenie az egyéni tapasztalatoknak és a mérlegelésnek.