Szénhidrát kisokos I. rész – nem minden az, aminek látszik

Akár egészségesek vagyunk, akár szénhidrát-anyagcserezavarban szenvedünk, tudnunk kell: a szénhidrátok sem egyformák. Nem állja meg a helyét az a sztereotípia, miszerint a szénhidrátok „kerülendőek”, „kiiktatandók” a táplálkozásunkból. A szervezetünknek szüksége van rájuk: egészségben, betegségben egyaránt. (A különbség az, hogy anyagcserezavar esetén a mennyiségeket szigorúbban kell kontrollálni.)

Amit azonban tudnunk kell: nem minden szénhidrát egyforma! Felszívódásuk alapján két nagy csoportra oszthatóak: gyorsan és lassan felszívódó szénhidrátokra. A gyors típusú szénhidrátok a vércukorszintet nagyon gyorsan magasra emelik, ami a szervezetet extra mennyiségű inzulin termelésére serkenti. A lassú típusú szénhidrátok egyenletesebb vércukorszint-emelkedést, így kisebb inzulinválaszt eredményeznek.

A lassan felszívódó szénhidrátok rosttartalma magasabb. Ide tartoznak: a teljes kiőrlésű lisztek és az azokból készült késztermékek (az összes olyan kenyérféle, pékáru és tészta, ami nagyobb részt teljes kiőrlésű lisztet tartalmaz), zabpehely, korpák (pl. zabkorpa), zöldségek (a burgonya kivételével), hüvelyesek (zöldbab, zöldborsó, bab, csicseriborsó, lencse stb.), olajos magvak (mandula, dió, mogyoró, kesudió, pisztácia, mák stb.), rostos gabonák, álganbonák (barna rizs, vadrizs, tönkölybúza, kamut, hajdina, köles, gersli, bulgur stb.).

A gyorsan felszívódó szénhidrátok közül a tejtermékek (tej, joghurt, kefír), a burgonya és a gyümölcsök szénhidrát-tartalma egészség és betegség mellett is beépíthetőek az étrendbe – megfelelő figyelem mellett.

A különböző cukrok, szirupok, méz azonban egészségesek számára is csak mérsékelt mennyiségben fogyaszthatóak, szénhidrát-anyagcserében tiltottak.

Következő cikkünkben arról írunk, milyen egyéb tényezők befolyásolhatják a szénhidrátok fogyasztását, mikor mit érdemes választanunk!